Abaújvár vártörténet

címkék

A nógrádi és a borsodi várakhoz hasonlóan, Abaújvár erőssége is központja és egyben névadója volt a honfoglalás után kialakuló királyi vármegyerendszer egyik tagjának. A megye legkorábbi elnevezése -Új vár, latinul Nova Civitas, Nóvum Castrum- utal arra, hogy ez a megye egy újonnan épült vár köré szerveződött. (Maga a vármegyerendszer elnevezés is utal arra, hogy ezek a közigazgatási egységek egy-egy vár körül jöttek létre.) A vármegyék központját jelentő várak pedig a legtöbbször a honfoglalás kori törzsfők illetve nemzetségfők várai voltak.

Az igen nagy kiterjedésű és szokatlan formájú - területileg nem összefüggő részekből álló - Újvár megye kialakulását az Aba nemzetséggel hozzák összefüggésbe a kutatók, hiszen a legvalószínűbb feltételezés szerint ezek a területek az ő birtokukban voltak a vármegye megszervezésekor, ezért alkothattak egy egységet. (A megye nevében az Aba előtag csak a 13. század közepén olvasható első alkalommal.)

A Hernád-folyó mellett alacsonyan elterülő dombon emelt vár építését Aba Sámuel személyéhez -és az 1041-44 közötti évekhez- köti a hagyomány, azonban eredete feltehetőleg ennél korábbra, a 10-11. század fordulójára tehető, és építését az északi határok védelme indokolhatta. 1046-ban a vár falai között találkozott a lázadó Vatával és társaival az oroszországi száműzetésből hazahívott két Árpád-házi herceg, András és László, néhány évtizeddel később pedig a bátyja ellen fellázadt Álmos herceg foglalta el Újvárt. Ezek a példák is jól mutatják, hogy (Aba)Újvár jelentős és erős vár volt az államalapítás után évszázadokban. A megközelítőleg kör alakú vár esperességi székhelyként is szolgált a 13. században (és valószínűleg Újvár megye ispánjának székhelye volt a korai időkben). A település életében -miként a megye életében is- nagy szerepet játszott az itt haladó, Lengyel- és Oroszországba vezető hadi és kereskedelmi út.

A vár a 13. század elején került királyi birtokba, szerepe azonban az újonnan épült várak mellett fokozatosan leértékelődött (ennek egyik jele, hogy 1335-ben megszüntették az itteni várispánságot).
A vár -hasonlóan a füzérihez- 1312-ben Drugeth Fülöp várnagysága alatt áll, majd a Perényi család birtokába kerül. Ők 1399-ben engedélyt kaptak az omladozó falak megerősítésére, mely engedélyt a király 1405-ben megerősített (de valószínűleg nem valósult meg ez a helyreállítás). Perényi Péter a korszak egy legbefolyásosabb családjának a tagja feltehetőleg birtokközpont kialakítását tervezte Abaújváron, melynek részeként a korábban itt álló templom helyén egy a birtokközponthoz méltó, gótikus stílusban kialakított, gazdag faldíszítésű templomot emeltetett, melyet saját temetkezőhelyének szánt, erről tanúskodik a padlózatában megtalált sírköve. Perényiek a közeli nagyidai birtokukon 1411 és 1414 között várat építettek, valószínűleg ezért nem került sor végül az itteni vár helyreállítására.

Abaújt ezután már csak faluként, a nagyidai vár tartozékaként említik. Legközelebb egy a 19. században kiadott megyei monográfiában olvashatunk arról, hogy a várnak még felismerhető maradványai voltak láthatóak akkor.
A meglepően jó állapotban fennmaradt egykori sánc -melynek külső magassága 15 méter, a vár belsejétől számított magassága pedig öt méter volt- nagyobb részben ma is körbe veszi a vár területét, annak ellenére, hogy a külső oldala a község házai által -egy kis részt leszámítva- teljesen körbe épült. A néhány éve elvégzett kutatás a sánc építését a 11. század elejére teszi.

A vár belső területén folytatott ásatások egy románkori templom alapfalait és egy nagy kiterjedésű Árpád-kori temető maradványait tárta fel. Két éve kezdeményezte a helyi önkormányzat a vár területének magántulajdonból történő visszavásárlását, azonban az ehhez szükséges összegnek jelenleg csak egy része áll a rendelkezésükre. Aki támogatni szeretné a terület megvásárlását, ide tud utalni: Abaújvár Jövőjéért Egyesület Jógazda Takarékszövetkezet Gönc 54700013-18104044-60000013 alszámla. Minden segítséget örömmel fogadnak (a egyesület elérhetősége abaujvaregyesulet@citromail.hu).
Szintén értékese dokumentuma a középkori Magyarországnak a település gótikus stílusjegyeket viselő, belsejében 13. századi falképekkel díszített református temploma.