A Szögliget településétől északra, egy 460 m magas hegy platóján terül el hazánk egyik legnagyobb alapterületű kővára, Szádvár. Az erősség első említése 1268-ból ma­radt ránk. A jelenleg négy önálló várrészre osztható erődítmény fokozatos kiépítése és ezáltal a hegytető bekerítése, a még látható építészeti részletek alapján a 16. század má­sodik felére fejeződhetett be.

A vár területén a Szádvárért Baráti Kör kezdeményezésére és a Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztályának szakfelügyelete mellett 2008-2010 között romkonzerválási mun­kákat végeztünk. 2010 évben szintén a Szádvárért Baráti Kör anyagi támogatásával egy kisméretű szondázó jellegű régészeti kutatásra is lehetőségünk nyílt a keleti, külső vár területén.

Kutatásunk területe a vár 2009. évben állagvédelemben részesített déli várfalának előtere volt. Célja a várfal belső oldala mentén húzódó, részben már elbontott nagyköves omladékréteg vastagságának meghatározása és az alatta húzódó, feltételezhetően a vár pusztulásához (1688), életének utolsó periódusaihoz tartozó rétegek vizsgálata volt. Az észak-déli irányú, 5 m hosszú és 2 m széles I. szelvényt a romkonzerválás által érintett ún. 2 lőréstől nyugatra jelöltük ki, a déli várfal nyugati harmadában.

A 2010. évi 1. szelvényben feltárt kályha és in situ kályhacsempék a pusztulási rétegben

Már a felső 20-25 cm-es nagyköves réteg elbontását követően előkerült a várfal belső oldalának támaszkodva egy – szelvényünkkel csak részben feltárt – 190 x 140 cm nagyságú, égett, vörös, paticsos belsejű, több sor ma­gasságban kővel alapozott, elpusztult kályha maradvá­nya. A kályha környezetében feltártuk annak pusztulási rétegét, melyből nagy mennyiségű, részben in situ csem­peanyag (több mázatlan, cent­rálisán elhelyezkedő növényi motívumokkal díszített kály­hacsempe, valamint tál, illetve pohár alakú kályha szem töre­dék) került felszínre. A kályha pusztulásának idejét az egyik csempében talált 1557-es I. Ferdinánd által veretett ezüstdénár keltezi.

A cserépkályha alatt átlag 15-20 cm vastag, a déli várfal belső síkjára felfutó paticsos és faszenes pusztulási réteg húzódik. Ebből a kályha alatti rétegből pár darab Árpád-kori fazék oldal- és fenéktöredéke és egy a neolitikus bükki kultúrához (Kr. e. 5500-5000) tartozó edény peremtöredéke is felszínre került.

A cserépkályhától északkeletre egy utólagosan ásott szemetesgödröt bontottunk ki. Ebből nagy mennyiségű vékonyfalú, fehér, festett illetve mázas főzőedény, velencei típu­sú üvegpalack töredékei, fémtárgyak (pl. szerszámok maradványai, bronz gyertyatartó alja, muskétagolyó) kerültek felszínre. A gödröt és leletanyagát egy 1610-ben, III. Vasa Zsigmond idejében vert lengyel háromgarasos érme keltezi.

A szelvényünk helyét a vár egyik utolsó, 1674. évi inventáriuma alapján határoztuk meg. Ez az összeírás várkapu közelében, a külső vár déli fala mentén a német katonák és a magyar hajdúk házait említi. Várakozásunk ellenére a területen a cserépkályhán kívül épülethez kapcsolható más régészeti jelenség nyomát nem találtuk. A szelvényünk északi részében a mai felszín alatt 50 cm-rel már az altalaj sziklája jelentkezik.

A cikk forrása és folytatás >>itt

Légifotók Szádvárról >>itt

Kapcsolódó oldalak:
www.szadvar.hu www.magyar-varak.hu www.varak3d.hu