Nézek fel a félelmetes sziklaszakadék csúcsát koronázó siroki várra. De hogyan jutok oda? Csak néhány pillanatig marad ez talány a számomra, mert már meg is láttam a község mellékutcájába invitáló VÁR-jelzést, ami egy keskeny, de kitűnő szerpentinúton vezeti fel a személygépkocsikkal érkezőket a Várhegy oldalában kiépített parkolóig. Innen már gyalog lehet továbbmenni, de hát szentségtörésnek is érezném a sok évszázados, annyi viharos küzdelmet látott kőfalak közé modern gépjárművel behajtani! Igen, a stílusos lóháton lenne, csörömpölő páncélban, diadalittasan, de most csak a déli ebédjüket belőlem elfogyasztani kívánkozó szúnyoghaddal kísértetve támadom meg a középkori várat.

Várromot már nem mernék írni, mert a bástyák és kőfalak tetején friss helyreállításokat látok és már kiépítették az áramforrást és a víznyerés lehetőségét is. Tehát itt komolyabb építkezések fognak zajlani – szűröm le a végkövetkeztetést. Adja Isten és a magyar műemlékvédelem anyagi lehetősége! Sorra járom az egykori védőműveket, persze közben igyekszem felidézni a régmúlt történelemkönyvének eseményeit. Mint annyi sok erődítményünk, ez is a mongol áradat eltakarodása utáni félelem légkörében keletkezett.

A környék birtokosai, az Aba nemzetség egyik ágának tagjai egyszerűen kiszemelték a kihűlt vulkáni hegyet, aminek csúcsát kőfalakkal övezték, bele lakóépületeket emeltek, míg a kijáratát egy alagúton keresztül oldották meg. De hiába készült el az erős vár, meg kellett hódolniuk Csák Máté kiskirály hatalmának, kitől csak 1320-ban foglalták vissza ostrommal Anjou Károly seregei. Erről a véres eseményről maradt fenn az első okleveles említés. A királyi várnagyok sorából 1372-ben Domoszlai Miklós kétezer aranyforint értekben kijavítatta a romos falakat, ezért Nagy Lajos király a zálogába adta.

Ez azt jelentette, hogy amíg az uralkodó ki nem fizeti a zálogösszeget, addig Miklós úr hajthatta be a várhoz tartozó uradalom lakosainak adóját és mindennemű szolgálatát. Mert bizony egy-egy kővár urának lenni óriási hatalmat jelentett! Királyi kegyként még akár a pallosjogot is megszerezhette, amivel élet-halál ura lehetett a birtokán! Erről már mindenki felidézheti a maga filmes élményeit, amik a középkort mutatták be a moziban. Hát annyit elárulok, az egykori valóság sokkal szörnyűségesebb lehetett! A nyilvános kivégzések, amik az áldozat kínhalálának elnyújtásával jártak a legtöbbször, pótolták az akkortájt még nem létező médiát, vagyis: látjátok emberek, így jár az, aki a törvény és azok elhivatott őreinek ellenszegül!

Most azt gondolhatják, talán kissé elkalandoztam a siroki vártól, pedig a sötét középkor évszázadai alatt rengeteg, napjainkra elhomályosult esemény játszódott le falai között. A Tari nemesi család fiúágon való kihalása után 1475-ben a Guthi Ország família szerezte meg, közülük Mihály úr jó Hunyadi Mátyás királyunk nádorispáni hivatalát viselte. A XVI. században a török előrenyomulástól való félelmében Országh Kristóf földesúr egy alsóvárral erősítette meg, amit két akkoriban korszerűnek számító olaszbástya és annak ágyúi védelmeztek. A bejáratát kisméretű felvonóhíddal zárták el, ezen keresztül azonban már csak lovas katona tudott a vár területére bejutni, ezért a szekereket a kivésett sziklaárokban tárolták.

De hiába a vastag kőfalak, ha a helyőrség nyúlszívű! A környék hadászatilag legfontosabb várát, Egert 1552-ben még Dobó István megvédelmezte, de az kevéssé ismert, hogy 1596-ban már ez a bravúr nem sikerült az akkori védőknek, így Eger végvára a töröké lett. Ennek hírére a környék kisebb erősségeit kardcsapás nélkül feladták a magyarok, így költözött be a pogány Sirok, Szarvaskő és Cserépvárba. Ott is maradtak majd száz esztendeig. Emlékük most is látható a siroki erődítményben, melynek külső falát egy lebontott keresztény templom faragott köveivel erősítették meg. A nemrégiben végzett régészeti feltárás szerint még egy külső palánkfalat is létrehozattak a robotra kirendelt környékbeli lakossággal. Ezt a várat vette ostrom alá a közeli Eger várát blokád alá vevő Habsburg ármádia egyik csapata.

A törökök néhány napi vitézkedés után belátták, a katonailag elavult várban már öngyilkosság kitartani, így szabad elvonulás fejében átadták. A bevonuló császáriak hadbiztosai akkurátusan lajstromba vették a hadiszereket, élelmiszereket, amelyek között néhány hordócska mézet is feljegyeztek. Ezeknek a méhkaptáraknak az elhelyezésére szolgálhattak a felsővár sziklájának oldalába kivésett üregek. Aztán a középkori várat sorsára hagyták, már a kuruc szabadságharcban sem merült fel neve, csak, mint kóbor latrok menedéke. Ellenük vezette az utolsó ostromot 1710-ben Réthey Ferenc egri vicevárkapitány. A továbbiakban már gazdátlanul omladoztak falai, a tető nélküli épületeket az időjárás kegyetlen vasfoga rágta évről évre.

Egy halvány reménysugár az 1960-as években csillant meg, amikor régészeti kutatások során kitakarították a felsővár alagútjait, de a félbe maradt munkálatokat csak az 1990-es esztendőkben folytatták. Elkészült a felvezető szilárd műút, a várfalak tetejét is konzerválták. Persze rengeteg még a teendő, de a megalakult helyi várbarátok lelkes csoportja igyekszik célját véghezvinni, a várat minél jobban helyreállítani, falai között pedig esztendőnként várjátékokat rendezni.

Légifelvételek Sirok váráról a Civertan Stúdió oldalán megtekinthetőek >>itt

Kapcsolódó oldalak:
varepiteszet.lap.hu | varbarat.lap.hu