A kápolna a legutóbbi kutatások szerint a XV. és a XVI. század fordulóján épülhetett, Perényi Imre által. Nem a jelenleg látható épület volt az első kápolna, mivel az alépítményben jól láthatók másodlagosan beépített faragott elemek, melyek egy korábbi kápolna létére utalnak.

Ha a kápolna alépítményének déli külső falát vizsgáljuk, látható a korábbi kápolna délkeleti sarokkialakítása.
Ezen fal belső oldalán kétszer hornyolt boltozati bordák, zárókő, diadalív töredékek, hengeres faloszlopok, - amelyek sarokba illenek-, alátámasztják az említett kápolna létezését.

A jelenleg látható késő gótikus kápolnát a rendelkezésünkre álló inventáriumok 1644 kivételével minden alkalommal említik. A kápolna ajtaja a nagyteremből nyílt, négy ablaka már omladozottt, amikor említik. 1654-ben megemlítik a keleti ablaknál lévő egyszerű kőoltárt, 1670-ben Szűz Máriát ábrázoló oltárképet. Tudjuk továbbá, hogy 1654 vagy 1668-ban kőből készült szószék található itt. A kápolnát egykor csillagháló boltozat fedte, mely az idők során beomlott. Körtetagos pálcával kiegészülő boltozati bordák a sarkokban álló sokszögű faloszlopokból a hosszanti falak tengelyében indultak.

A bordasugarak kiindulási pontjai alatt díszített baldachin található, ezek alatt szoborfülkék vannak. Az, hogy a fülkékben valaha voltak-e szobrok és, hogy milyenek, ez ma már nem tudható. A kápolna déli oldalán két, keleti és nyugati oldalain egy-egy csúcsíves, eredetileg mérműves ablak nyílt. A XVII. században már sem a mérművek, sem osztósudaraik nem azonosíthatók. Az ablakok alatt a keleti oldal kivételével –mivel itt az oltár állt- ülőfülkék voltak.

A déli oldal nyugati ülőfülkéjének hátoldala áttört volt, lőrésszerű ablakok nyíltak déli irányba. A kápolna falai eredetileg festettek volt, bizonyára freskók borították, a bordatöredékeken helyenként fellelhető vörös festéknyomok is erre utalnak. A kápolna pusztulása már a XVI. században elkezdődött, amikor Perényi Péter protestáns hitre tért, hiszen az eredeti funkciója már nem fontos a család számára. A XVII. század közepéig a kápolna berendezési tárgyai mind eltűnnek. Ekkor Nádasdy Ferenc – miután katolikus hitre tért – ismét berendezi a kápolnát, de 1670-ben a leltárírók újra termények tárolásáról tudósítanak, szakrális jelentőségét elveszítette.

Említésre érdemes a kápolna padlása, mely mára csak nyomokban fedezhető fel. A kápolna udvar felöli homlokzatán egy ma már elfalazott kicsi, szegmentíves áthidalású nyílás maradványa látható. Bizonyára a nagyterem padlásáról ezen a nyíláson keresztül lehetett a kápolna boltozata fölé jutni, vagy közvetlenül a gyilokjáróról lehetett megközelíteni.
A kápolna helyreállítása reményeink szerint a következő években folytatódik.