A fejlesztés az egykori impozáns palotaszárny újjáépítésével, valamint a csatlakozó épületrészek állagvédelmével folytatódik. A projekt az INTERREG határon átnyúló program keretében, „Castle to...
Mezőtúr Város Önkormányzata a TOP-1.2.1-15-JN1-2016-00003 azonosítószámú, „Mezőtúr Városháza és kapcsolódó kulturális vonzerők komplex turisztikai fejlesztése” című projekt keretében valósítja meg...
A regéci vár kiterjedt romterületének régészeti feltárása évtizedek óta zajló folyamat, amelynek során sok érdekesség, váratlan lelet bukkant a felszínre. A többségében kályhacsempékbõl,...
|
Komlóska - Solymos vártörténet Észak felé lekanyarodva a Bodrog folyó menti főútról, a keskeny aszfaltcsíkon lassan elérhetjük a szinte érintetlen természetben megbújó kicsiny zempléni községet, Komlóskát. A néhány utcából álló falut szegélyező zöldellő hegyek egyikén omladoznak Pusztavár romjai, amiket néhány esztendeje a Miskolci Egyetem régész hallgatói vallatnak, hogy napvilágra hozzák homályba vesző titkait.
Az eddig ismertek adatok szerint Anjou Károly király zempléni hadjárataiban vitézséggel harcoló Tolcsvai nemzetség tagjai kapták meg uralkodójuktól adományba a komlóskai földet, amin valamikor 1312. után emelték szállásul a kővárat. Az egykori várépítők kihasználták a hosszúkás, ellipszis alakú hegycsúcs védelmét, a vaskos kőfalakat ennek meredek szélén húzták fel, bekerítve az egymással szembeni két kiemelkedő magaslatot. Ennek csúcsain egy-egy kerek torony alapfalait tárták fel, míg a várudvar közepét is kőfal választotta ketté. Ismerjük, hogy 1379-ben a nemesi család tagjai felosztották maguk között a várat, talán ennek látható nyoma az osztófal. Vajon hogyan élhettek a várbeliek ebben a sasfészekben, forró nyarakon és süvítő csontfagyasztó teleken keresztül? A mindennapi létfenntartáshoz szükséges feltételeket a környékbeli falvak népessége, mint a földesúrnak tartozó szolgáltatásokat végezte, vagyis szekérrel hordták fel az élelmiszert, a tűzifát és használati tárgyakat, amik közül sokat felszínre hoztak a kutató szakemberek. Alig néhány évtizedig szolgált szállásul nemesi urainak, mivel már egy 1398-as oklevélben elpusztult várnak írta le Bebek Detre nádorispán. Mi okozhatta végzetté, talán egy hirtelen fellobbant tűzvész? Még nem derítette fel a kutatás, de az biztos, hogy nem állították helyre földesurai. Így vált az egykori büszke Solymos vára a környékbeli néphagyomány nyelvén Pusztavárrá. Nem igazolódott be az a régebbi feltételezés sem, hogy a XV. század közepén a vidéket megszállva tartó harcedzett cseh husziták kijavítva sérüléseit, bázisul használták volna a rablótámadásaikhoz. Így Pusztavárt már 600 esztendeje a könyörtelen időjárás vasfoga pusztítja, megóvására azonban a jó szándék mellett jelentős anyagi ráfordítást is szükségeltetik.
Kapcsolódó oldalak:
|
   |
Lépteinket a helyi
önkormányzat által kialakított tanösvény felé veszem, aminek oldalát
időközönként egy-egy tábla szegélyezi, rajta a környező természet
növény és állatvilágát, valamint a geológiai keletkezését bemutató
leírásokkal. Sajnos barbár kezek sok esetben megrongálták az oly sok
érdekességgel szolgáló táblákat, megfosztva ezzel a turistákat az
információktól. Az eddig kényelmes sétaút a Várhegy lábához érve
meredek ösvénnyé szűkül, minden erőnkkel kapaszkodni kell a csúszós
meredély szélét szegélyező fákba, bokrokba, hogy feljuthassunk a
csúcsra. Végül fáradtan, de a győztesek érzésével nézzünk szét a 426
méter magas Várhegy csúcsán, ahonnan csodálatos körpanoráma nyílik a
környező kisebb-nagyobb magaslatokra.
