Aranykor. Országok, települések történetében a légfényesebb, a legdicsőségesebb évek ideje. Nagyvázsony (Vázsony) történetében ez az időszak a 15. század második felére (végére) esik, arra a 22 évre, amikor Kinizsi Pál volt a vázsonyi vár ura. Kinizsi feltehetőleg az otthonától távol töltötte ennek a két évtizednek a nagyobb részét (harcmezőkön vagy a királyi udvarban), mégis gondja volt arra, hogy átépíttesse és bővíttesse a várat és a plébániatemplomot, valamint egy monumentális kolostorépületet emeltessen a pálosok részére.

A három épület közül a plébániatemplom viszonylag változatlanul, a vár egyes részeiben épen, máshol töredékesen, a kolostor  pedig erősen romos állapotban élte meg a 21. századot. A Nagyvázsonyba érkezők általában a Veszprém-Tapolca főút -és a település központjába vezető út elágazása- mellett álló plébániatemplomot látják meg elsőként. A templom és a vár  közötti viszonylag nagy távolságot ma már belakta a település, Kinizsi idejében azonban a település házai a templom közelében helyezkedtek el, míg a vár szabad területen állt (a vár biztonságot nyújtó közelségét a töröktől való félelem értékelte fel, akkor költöztek oda Vázsony lakói).

A egykor a Mindszentek tiszteletére, majd újjáépítése után Szent István tiszteletére szentelt templom első ismert említése 1425-ből származik, és mivel ebben az oklevélben javításokról van szó, az is biztos, hogy az épület ekkor egy ideje már állt. A régészeti kutatás egy a 13-14. század fordulóján emelt -a mainál kisebb méretű- szentély maradványait tárta fel az épületben, a templomhajóval alapterülete azonban már ebben a korai időszakban is megegyezett a mai méreteivel. (A végét teljes szélességében kitöltötte az akkor torony, a templom bejárata pedig nem a torony alatt, hanem a templomhajó oldalán volt.) A hagyomány szerint ide temetkeztek a birtokos Vezsenyiek (minden valószínűség szerint ők voltak az építtetők is). A templom jelentős átalakítására és bővítésére -templomtorony alatti falban elhelyezett tábla szerint- Kinizsi Pál idejében, 1481-ben került sor. Ekkor a jelentősen kibővített szentélyt sekrestyével toldották meg, a falakat belül freskókkal díszítették. A török időkben a falu lakói elhagyták a templom környékét (inkább a biztonságot jelentő várhoz költöztek át), ennek következményeként a nagyszerű épület pusztulásnak indult. A templomépület viszonylag jó állapotban vészelhette át a nehéz időket, erre utal, hogy a Zichy család birtokosságának idejében, 1740-ben sorra kerülő helyreállítás során a gótikus részleteket nagy mértékben meghagyták. Jelentős átépítésre csak a torony esetében került sor -ami minden valószínűség szerint leomolhatott- és ekkor került sor a templom új, szobrokkal díszített barokk kapuzatú bejáratának a kialakítására is. A templom belsejében szépen harmonizálnak az úgynevezett "parasztbarokk" berendezési tárgyak a gótikus templombelsővel.

A cikk forrása és folytatása a www.szepmagyarorszag.hu -n »

Kapcsolódó startlapok:
Helytörténet.lap.hu | Várépítészet.lap.hu | Várrajz.lap.hu | Történelem.lap.hu