Azt, hogy az ember folyamatosan jelen volt ezen a tájon, bizonyítják: a bronzkori maradványok, a vaskori eszközök, illetve a szkíta leletek.

A település első írásos említése 1296-ból való, ekkor még Olnodnak nevezték. Ebben az időben határának északi részén még egy település létezett, amely Farkaskorhija vagy Farkaskor-hó, röviden Korhi nevet viselt. Ezt a helységet olykor Felső-Ónodnak is írták. A XIV. század második felében már városként emlegetik; ezt egyrészt birtokosainak, másrészt földrajzi helyzetének köszönheti. A falu közelében átkelőhely volt a Sajón, és erre vezettek az északkeleti országrész felé vivő utak. Czudar Péter, a falu egyik XIV. századi birtokosa közel a Hernád torkolatához, a Sajó egyik kanyarulatában kővárat kezdett építeni.

Védelmi szempontból ez igen kedvező volt, hiszen három oldalról is védte a folyó, de sem a tervezéskor, sem a kivitelezéskor nem egy majdani végvári funkcióból indultak ki. Korábban Borsod megyében nem volt kővár, a megyeszékhely, Borsod vára földből és gerendákból épült. Az egyéni becsvágyból kezdett építkezéshez később megszerezte Zsigmond király engedélyét is, majd fokozatosan felépítette az erődítményt. Ettől az időtől kezdve a városnak nem volt önálló státusza, csak, mint várbirtok szerepelt.

A Czudar család 1470-es férfiági kihalása után Rozgonyi, Perényi, Báthory, majd Losonczi Anna voltak a vár urai. 1561-ben és 1582-ben a várat a törökök ostromolták, 1596-tól - Eger török kézre jutása után - a fő védővonalat Ónod vára jelentette Diósgyőr és Szendrő mellett. 1602-ben újjáépítik a várat, de 1639-ben a török kirabolta és felgyújtotta. Újjáépítéséhez Lorántffy Zsuzsanna járult hozzá. 1682-ben az újjáépített várat német parancsnoka kétnapi ostrom után feladta, de Ibrahim, budai basa a vele szövetséges Thököly kurucainak kezében hagyta. Az ónodi uradalom ekkortól Thököly Imréé és feleségéé, Zrínyi Ilonáé több éven át. Az elpusztult várost és a megrongált várat újra kellett építeni.

Thököly 1684-ben írott levele erről tanúskodik. 1685-ben ismét német, majd 1688-ban török kézre került. Ekkor annyira szétlőtték, hogy védelmi funkciójának már nem felelt meg, II. Rákóczi Ferenc alatt katonai tábori szállásként használták. A kurucok katonai sikereikre alapozva tárgyalásokat kezdtek a bécsi udvarral, amely nem volt hajlandó a fő követelések teljesítésére. Ilyen körülmények között ült össze Ónodon 1707. május 31-én az országgyűlés. Június 13-án kimondták a Habsburg-ház trónfosztását és kikiáltották Magyarország függetlenségét. A kuruc harcok befejeződése után a vár tovább pusztult, köveit urai, majd a lakosság is építésekhez széthordta.

A XVI. század második felétől sok segítséget nyújtott a Rákóczi család, amelynek több nemzedéke egy évszázadon keresztül birtokolta a falut. A török és a kuruc időkben Borsod megye szinte elnéptelenedett. Sokan elpusztultak a harcokban, de sokan el is menekültek nemcsak a harcok, de a jobbágyterhek elől is. Békeidőkben volt ugyan szervezett telepítés, de nagyobb volt a bujdosó jobbágyok hazatelepülése. Az 1787-es összeírások szerint a lakosság száma megnégyszereződött. A falu a XVIII. században Borsod megye legvirágzóbb településévé fejlődött. Hanyatlása is e század végén kezdődik, amikor a térségben megindul az iparosodás, kereskedelmi és igazgatási szerepe folyamatosan csökken.

Forrás:  www.onod.hu

Kapcsolódó oldalak:
utazasimagazin.lap.hu | telepulesformak.lap.hu