A palotaszárny a kényelmesebb épületek különféle formáit tárja a szemünk elé. Az épületek a technika fejlődésével egy-egy új stílus, irányzat megjelenésével lakhatóbakká váltak, ugyanakkor a várak jelentőségvesztése miatt előbb a romladozás jelei, majd a végleges elhagyás lett a sorsuk.

A palotaszárny első épülete, mely a gazdasági szárnnyal határos a márványkőasztalos ház. Ennek elnevezését a több alkalommal említett vörösmárvány asztallal hozzák összefüggésbe. Gerenda födémjét 1641-től mindig megemlítik, a fűtését előbb egy zöldmázas cserépkályhával oldják meg, majd 1644-ben „fejér” cserepekre cserélik. A helyiség 1644-ig jól felszerelt lehetett, de 1620-ban már zabot is tartanak benne, 1654-től a helyiség teljesen üresen állt. Az épületeket nem mindig az építési funkciójának megfelelően használták, hanem a pillanatnyi szükségszerűségnek volt a meghatározó. A ’kőasztalos ház’ alatt található a malom pince, melynek ajtaja a közvetlenül előtte levő ciszternára nyílott. Mindvégig volt benne három kézi malom, ahol 1620-ban, 1623-ban káposztát is tartottak itt.

A következő épület a középső boltos szoba, melynek két ajtaja ismeretes, valószínűleg az udvari folyosóról nem volt nyílása, egyetlen ablaka négyfelé nyíló és vasrácsos. A szoba mindvégig jó állapotú lakható helység volt, hálószobaként is használták. Eredetileg mázas padlótéglával volt burkolva, tufából készült dongaboltozattal látták el. A középső boltos szobából az északi ’szenesházba’ jutunk, mely szintén dongaboltozatos, háromszög alaprajzú terem. Két ajtaját ismerjük, talán nem volt nyílása a folyosó irányába. Egy ablaka ismert, mely háromszárnyú és vasrácsos. Az épületből egy zártaknás árnyékszék is elérhető volt. A fűtésről falazott oldalú kőkemencével gondoskodtak. A déli falának nyíláskerete teljes épségben előkerült, így a visszaépítésre is lehetőség nyílt. Az előzőekben elmondott épületek alatt találjuk a ’kis’ pincét. Bejárata az udvar felől nyílott, nem volt összeköttetésben más pincével. Az első időkben bort, mézet, tejterméket, gyümölcsöt, káposztát tartottak itt.

Tovább menvén a nyugati ’hosszú helyiséget’ vagy ’hosszú boltot’ találjuk. Minden bizonnyal Perényi Gábor 1562-es építkezéséhez köthető a létrejötte. Dongaboltozatos, valószínűleg mázas téglaburkolatú épület volt eredetileg. Egyetlen négyfiókos vasrostélyos ablaka volt, három ajtónyílással látták el. A két szomszédos épületbe, valamint az udvari homlokzaton végigfutó fából épített folyosóra is volt nyílása. A fűtésről egy zöld mázú cserépkályha gondoskodott, 1665 - 68-ban jól berendezett, kényelmes épületnek írják le. Eljutottunk a déli palotaszárnyra, melynek első épülete a ’déli szenesház’. Ennek ajtaja a keleti oldalon állt, egyetlen vasrácsos ablaka volt. Falazott szerkezetű kandallóval fűtötték a helységet, értékes bútordarabokat is találtak benne. Alkalomszerűen hálószobaként is funkcionált. 1623-ban már tudósítanak az innen nyíló árnyékszékről. Az előbb említett épületből a déli szárny boltozott házába jutunk, 1670-ben a márványkő asztal itt található. Három irányba nyílt ajtaja északra a pitvar, nyugatra a ’szenesház’, és keletre a ’tárház’ irányába, délre néző négyfelé nyíló ablaka vasráccsal volt ellátva. Zöldmázas cserépkályha volt a szerényen berendezett épületben, amelyet mindvégig használtak.