Az apjuk erdész volt a felvidéken. A megszálláskor hazajött, ma Miskolcon él igen kicsiny nyugdíjából. Egyik lánya, Zsófi három éve jött Salgótarjánba férjhez, a Rimamurányi egyik osztályvezetőjéhez. A huga, Ica, Miskolc mellett egy tanyán tanítónő. Zsófiának minden igyekezete, hogy a hugát is behozza Tarjánba.

Erre igen kitünő alkalomnak látszott, hogy az új iskolában üresedésben egy tanítónői állás. Kétnapos szünetére Ica ide jött ma, szombaton, hétfőn reggel a hajnali személyvonattal megy vissza.

A rimai állást nem könnyű megkapni. Itt csak rimai tisztviselőcsaládok tagjai tanítanak. Zsófi terve az, hogy Icát vegye feleségül az urának egyik alantasa és így kettős protekcióval ő is állásba kerüljön itt. Csak előnyös lehet Pavalacsnak is, ha elveszi a főnöke sógornőjét. Ica pedig boldog lehet, ha ide kerül a tanyáról.

Az állomáson várta a hugát. A Főtér széles, kopár mezején parasztszekerek ácsorogtak, szél kavarta a tegnapi hetivásár szemetét.

- Nem változott Salgótarján, mióta itt voltam, - mondta Ica, amint a Fő-utca kopott, szürke középületei és öreg műhelyek, boltok piszkos sorában hazafelé mentek.

- Hát az aszfalt! Észre se veszed? És majd a telepen meglátod, mennyi új van, Tarján egyre nő és szépül.

Forrása és folytatása >>itt